"Kis pénz, kis foci", "kis nyugdíj, kis tisztesség", "kis" közvetítés, kis ország, nagy katyvasz. Habár magyar csapat 14 éve nem volt a BL-ben, ami most sikerült a Debrecennek, és a magyar válogatott 23 éve nem kvalifikálta magát a világbajnokságra, ami most sikerülhet, mégis: nem mindenki lehet részese a világsztárok elleni magyar érdekeltségű meccsek élményének. Krízis és ünnep a magyar foci világában is.
Hatalmas eredményt elér a Debrecen, nagy eredmény kapujában a nemzeti tizenegy, és ami biztos: a világ futballjának krémjébe tartozó együttesekkel mérkőzik meg idén ősszel a válogatott és legerősebb magyar klubcsapat, ám nem biztos, hogy a hatalmas élményt mindenki átélheti.
Magam is részese voltam a debreceni fiúk diadalának a Levszki Szófia elleni visszavágón. Leírhatatlan hangulat volt a stadionban, csodaszép gólok és végre, végre: győzelem, hovatovább: eredmény! Mégpedig az, hogy az elit kupába bekerült a Loki. A Bajnokok Ligájában való részvétel minden honi fociszeretőnek élmény: a játékosok Gerard szintű futballistákból álló együttesek ellen léphetnek a gyepre, kvázi elvárás nélkül (egy döntetlen is győzelemmel ér fel), a csapatnak bőséges anyagi profitot jelent, és mondhatom: az egész országnak feszült figyelmet, szurkolást, ismét büszkeséget, katarzist hozhat. Igen ám, de csak annak lehet meg az öröme, aki nem egy szalagcímből szeretne tájékozódni, hanem részese is akar lenni a történéseknek. De nem biztos, hogy az lehet. Történt ugyanis, hogy úgy osztották el a közvetítések jogát, hogy a szerdai mérkőzéseket nem közvetíti egyetlen országosan fogható televízióadó sem. Csupán a DigiTV, ami közel sem fogható mindenütt, (bár olcsósága miatt sokan szeretnék e szolgáltatót, csakhogy nagyon gyatrán van kiépítve a DigiTV infrastruktúrája). Így jó néhány meccset, például a Liverpool elleni első idegenbeli mérkőzést nem láthatja minden magyar szurkoló. Az eseményről bővebben (és jobban) beszámol az Index.
A másik fronton a válogatott is nagy mérkőzések előtt áll. 2009. szeptember 05.-én, szombaton játszunk Svédország legjobbjaival, rá négy napra 2009. szeptember 09.-én pedig Portugália lesz az ellenfél, soraiban az új Beckham-mel: Cristiano Ronaldoval. Nehéz ügy. Pontokat kell szerezni, ha ki akarunk jutni. Semmi más nem történt idáig, mint az, hogy a két kisebb csapatot a csoportban megvertünk oda vissza négy meccsen, és egy pontot még elkapartunk a Dánoktól. Ez annyit tesz, hogy a neheze még hátravan, de legalább elmondhatjuk, hogy van esélyünk, és nem tét nélküli a két nagyágyú elleni mérkőzés, és talán az utóbbi évek legerősebb magyar válogatottjának némileg nagyobb sansza van a bravúrra. Ennek megfelelően hatalmas is az érdeklődés, a várakozás. Minden jegy elkelt előre, az igencsak borsos árak ellenére. Egy tűt sem lehet majd leejteni a stadionban.
S mégis el tudják rontani az ünnepet. Aki nem tud kijutni a Puskás Ferenc arénába, annak be kell érnie a tévés közvetítéssel. E két meccset az RTL Klub vállalta magára, csakhogy a drágáimnak nem a kénye-kedve szerint alakul a találkozó kezdete, hiszen az 20:45-től kezdődik, de ekkor a Barátok közt (!) szappanopera megy. "Oh, irgalom atyja ne hagyj el!" Így lehet, hogy megalázó módon késleltetve fog bejelentkezni az RTL Klub, és már csak abban reménykedhetünk, hogy nem a "saját nevelésű" kiválóság Léderer Ákos fog üzérkedni a riporteri fülkében.
Nagy csapatok ellen fogunk játszani, és ez jó. Kis ország kis csapata a Debrecen, s mégsem csak a debreceni polgárok öröme, hanem mindannyiunké. Az országé. Azé az országé, aki szereti a focit, és amely ország oly’ régóta szomjazik némi sikerre. Valós sikerre. És bár a BL-ben a Liverpool, a Fiorentina és a szintén klasszis Lyon ellen nem esélyes a Loki, ugyanígy a válogatott sem Portugália és Svédország ellenében, mégis nekirugaszkodunk, és megpróbáljuk. Írom ezt többes szám első személyben. Mert ahogyan én nem tudom belőni a magyar gólt, úgy sokan mások sem, akik ennek ellenére mégis maguknak érzik a sikert, és a kudarcot is. Vágynak, vágyom, vágyunk a győzelemre, az ünnepre, hogy büszkék lehessünk egy kicsit magunkra. Manapság, amikor nem sok alkalom van ünneplésre, önfeledt örömre, együtt örülésre. A sport nagy erő. Összehozza az embereket, s mi nagyobb szükség volna bármire is a mai Magyarországon, a szilánkokra törött, halott nemzet romjain fetrengő, megalázott, kifosztott emberek tömegének, mint az, hogy ismét valami közös örömük legyen. Úgy látszik a „Pénz” és az „Üzlet” megint rá akar rontani a "Jó"-ra, belegázol a pillanatnyi, magánérdek a közösségi érdekbe és igénybe. Krízis... És ünnep? Reméljük!
HAJRÁ LOKI!!! HAJRÁ MAGYAROROSZÁG!!!!
Utolsó kommentek